Miután eldöntöttem, hogy ismét szeretnék részt venni a már hagyományosnak számító, decemberi budapesti iskolai kiránduláson, azon kezdtem el gondolkozni, miért lehet Csodagömb−Cirkuszi Nagykarácsony a címe a Fővárosi Nagycirkusz előadásának.
- december 7-én kora reggel indultunk, minden évfolyamból voltak diákok. Már a buszban nagyon jó hangulat alakult ki, s izgatottak voltunk az előttünk álló élmények miatt.
Miután beültünk a nézőtérre, az érzékszerveim rögtön működésbe léptek. Az első dolog, ami feltűnt a látvány mellett, az enyhe, jellegzetes porondszag, a különböző állatok, a széna, a pattogatott kukorica, a perec és az üdítő italok illatának sajátos keveréke.
A történet nagyon kedves volt, a különböző mutatványokat, cirkuszi látványosságokat „ajándékba adták” két kisgyereknek. A műsorszámok színes kavalkáddá álltak össze, az előadók különböző országokból érkeztek; láthattunk orosz és kínai rúd-, valamint akrobata mutatványosokat, orosz diabolo-, gurtni- és zsonglőrprodukciókat, lengyel bűvészt, kubai táncosokat. Az állatszámokat a lovak mellett egy indiai elefánt képviselte, aki robusztus termetével és szelíd természetével vonzotta magára a nézők figyelmét, ahogy kedves „ormánypacsit” adott az első sorban ülőknek. Volt egy versenyszám, amiről Alice csodaországban története jutott az eszembe: Alice egy óriási kehelyben mandarinokat lebegtet körbe. Az akrobatikus mutatványokat előadó, színes kosztümökbe bújt, föl-le pattogó, forgó, bukfencező emberek olyannak tűntek, mint a csillogó pikkelyű halak vagy a karácsonyfa díszfigurái.
Szinte észrevétlenül ragadott magával a mágiának és a varázslatnak ez a csodás dimenziója, amikor is következett az a műsorszám, aminél bevillant a válasz a kérdésemre: a buborékfújó ember csillogó buborékcsodái, virágai, ragyogó hóemberei, mintha kristályból lettek volna; a titokzatos, fehér füsttel töltve olyannak tűntek, mint egy-egy csodaszép, ám törékeny hópihe.
A Csodagömb világa, ez az egész csillámos mozgókép olyan volt számomra, mint egy jól felrázott, téli tájat ábrázoló hógömb vagy a karácsonyfán csillogó, díszes gömbdísz; engem teljesen elbűvölt, és ahogy a buszon a többiekkel beszélgettem, azt mondhatom, őket is. Ennél szebb talán csak az igazi karácsonyunk volt.
Ezúton szeretném megköszönni két kísérő tanárnőnknek, Szabóné Marcsi néninek és Gál Ildikó néninek, hogy megszervezték és emlékezetessé tették nekünk ezt a napot.
Házi Dorka
- b osztályos tanuló
