Minden mindennel összefügg; a héten ez is bebizonyosodott számunkra. Nem is gondoltuk, hogy a kerékpározás és az olvasás között kapcsolat van, pedig így igaz.
Nemrég azzal a kéréssel-kérdéssel keresett meg bennünket a városi könyvtár vezetője, Kissné Veres Edit, lenne-e kedvünk részt venni egy általa szervezett kerékpártúrán a Tisza-tóhoz. Nem sokat gondolkoztunk, vagyunk néhányan pedagógusok, akik nem ijedünk meg egy kis biciklizéstől, a gyerekek lelkesedésében is bíztunk, így hamar igent mondtunk.
A megbeszélt időpontban aztán nekivágtunk az 5-8. osztályosokból álló csapattal, hogy legyőzzük a távolságot és a szelet, amely igyekezett megnehezíteni sportteljesítményünket, de nem hagytuk magunkat! Szerencsésen megérkeztünk a Szabics Kikötő és Szabadidőpartra, ahol nagyon kellemes programnak lettünk részesei.
Miután motorcsónakkal átvittek bennünket a Tiszán, megkezdtük felfedező sétánkat a Tiszavirág ártéri tanösvényen, ahol a környék növény- és állatvilágával, régi mesterségeivel, használati tárgyaival ismerkedtünk meg nagyon szemléletes módon. Néha egy-egy kidőlt fa állta utunkat, függő hídon kellett egyensúlyoznunk, vagy éppen vaddisznótúrást kerülgetnünk; aszfalthoz szokott lábunk nagyon romantikusnak találta ezt a sétát. Azért időnként félve néztünk körül, felismerve a vaddisznók nyomait, de „szerencsére” még nem vagyunk annyira csendes természetjárók, így sikerült elijesztenünk őket. Az út végén a kitartóbbak pár meredek lépcső megmászásával egy madárlesre mentek fel, ahol a lírikus hajlamú gyermekeket megihlette az őszi természet látványa.
És még mindig nem volt világos számunkra, hogyan kapcsolódik az Országos Könyvtári Napokhoz ez a program. Hazafelé derült fény a titokra. Útközben (persze megint szembeszéllel küzdöttünk) többször pihenőt tartottunk, míg egyik alkalommal – biztos nem véletlenül – egy hatalmas, terebélyes fa alá telepedtünk le. Itt előkerült Edit néni hátizsákjából Wass Albert egyik mesekönyve, A tavak könyve, melyből egy szép történet kerekedett ki a tavak keletkezéséről. A meséhez keresve sem lehetett volna jobb helyszínt találni. Érdekes volt látni a legtöbb gyerek arcán, ahogy a kezdeti fáradtságot egyre inkább a figyelem váltotta fel, ahogy egyre nagyobb átéléssel hallgatták a mondát. /Megjegyzem, a nagyobbak közül azért nem mindenki került ilyen lírai hangulatba./
Lélekben gazdagodva, testben felfrissülve folytattuk utunkat. Ez utóbbira nagy szükség is volt, főleg a kisebbeknek, hisz úgy tűnt, a szél egyre jobban erősödik… Végül hat óra körül a csapat utolsó tagja is elhagyta az Üdvözöljük Kunhegyesen táblát, amelynek láttán kicsit megkönnyebbültünk.
Jó ötlet volt ez a kirándulás, hozzájárult testi-lelki gazdagodásunkhoz, a kb. 70 km-es távolság legyőzése pedig bebizonyította az önmagukban kételkedők számára, hogy több energia és kitartás rejlik bennük, mint azt gondolták! Megszülettek a nap kis hősei.
Timárné Parázsó Rozália, Tamasiné Ács Judit
kísérő tanárok
