Az adventi készülődés, a várakozás minden évben a legszebb időszak az iskolában és a
családokban egyaránt. Osztályunkban az idén nagyon sokféle módon vártuk a karácsonyt.
Baginé Jutka néni az Ilosvai Művelődési Központ pályázatának segítségével szeptember óta
péntekenként szalmafonásra tanítja osztályunkat. Készítettünk díszeket a karácsonyfára:
madárkát, angyalt, csillagot. Tantermeink ajtóira szalmából kopogtatók kerültek.
Ismerőseinket, családtagjainkat pedig szalma üdvözlőlapokkal köszönthettük. Munka közben
jókat beszélgettünk aratásról, betakarításról, gyümölcsaszalásról. Remek hangulatban teltek
az órák. Köszönjük Jutka néni munkáját!
December elsejére téli dekorációt kaptak a tantermek, órákon téli képeket festettünk
érdekes technikákkal.
December 6-án a Mikulás is meglátogatott bennünket krampuszaival. Kaptunk könyvet,
hatalmas, gazdag csomagot. Az egyik krampusz verset is mondott, mi énekkel, verssel
köszöntük meg látogatásukat. Egy dolog azért elgondolkoztatta a csapatot; Szilvi néni, aki
kísérte a Mikulást, azt mondta: „Éva néni tanította a Mikulást!” – Nagyon fiatal lehet a
Mikulás bá’, ha Éva néni tanította, vagy… ezt nem is gondoljuk tovább.
December 13-án lelkesen ültettük a Luca-búzát, előkészítettük a Luca-naptárt és sok érdekes
babonával ismerkedtünk meg.
Titokban elkezdtük az ajándékok, meglepetések tervezését is. Idén cserépből és
hungarocellgolyóból hóembereket fabrikáltunk, saját fényképeinkkel díszített naptárak
kerültek ajándékba a fa alá.
Közösen néztük a Diótörő kalandjait, verseket tanultunk karácsonyra. A legjobb mégis az
volt, hogy az utolsó, negyedik városi gyertyagyújtásra a mi csoportunk adhatta a műsort.
Nagy izgalommal választottunk zenét, találtuk ki a koreográfiát. A sok gyakorlás során jókat
nevettünk, nagy izgalommal vártuk december 19-ét. Fél ötkor kezdtünk gyülekezni a Hivatal
mellett. Az anyukák Éva nénivel a lányokat varázsolták angyalkává, Lali bácsi a fiúk Mikulás
sapkáját és „gyertyáit” ellenőrizte.
Végre felcsendült a hangszórókból: „Szent karácsony eljött…”! Nagyon vártuk az előadást,
legalább annyira, mint a karácsonyt. Mindenki dicsérte műsorunkat, a Mikulás bácsitól csokit
és szaloncukrot kaptunk, szüleinktől, tanítóinktól büszkén csillogó, kacsintó szempárokat, a
közönségtől tapsot.
Feledhetetlen hetek teltek várakozással, de megérte!
a Dózsa negyedikesei
