(harmadikos módra)
Az idei tanév sokban eltér az eddigiektől. A pandémia miatt az ünnepeink is átalakultak. A farsang sem kivétel. A hagyományos iskolai rendezvényt nem lehet megtartani, ezért úgy határoztunk, az osztályban farsangozunk. Ildikó nénivel egész héten a leckék után kis műsorral készültünk. Csak annyit tudtunk, pénteken –január 29-én‒ nem kell iskolatáskát hozni, csak egy kis ropogtatnivalót és innivalót és aki szeretne, hozzon jelmezt magának.
Reggel gyülekeztek is a hercegnők, rendőrök, vámpírok. Volt, aki boszorkánynak, labdarúgónak, katonának öltözött. Becsengetés után először kézműveskedtünk. Készítettünk bohócfigurát papírgurigából, ceruzatartót konzervdobozból, farsangi szemüvegeket.
Tízóraira farsangi fánkot kaptunk. Lehetett kérni csokiöntettel, rajta szív alakú cukorral, barack- és eperlekvárral. A Szőlősi-fánk mindig finom, de most valahogy jobb volt, mint máskor. Nagyon belaktunk, egyik osztálytársunk saját bevallása szerint öt fánkot evett, szerencsére nem lett beteg tőle.
Evés, ivás után büféasztalt rendeztünk be a terem sarkában a hozott finomságokból, és előadtuk a farsangi műsort, ami meglepetés volt Éva néninek, Lali bácsinak és vendégünknek, Bernadett néninek. Nagy tapsot kaptunk, és kezdődött a játék.
Elsőként székfoglalót játszottunk, azután lufifújó verseny volt. A lufis játékok közül a lufis tánc és a lufitáncoltató verseny volt a legjobb. Jól elfáradtunk a sok ugrálásban, táncban, ezért pihenésként elénekeltük közösen a Nád a házam teteje… kezdetű dalt, mutogatva, egyre gyorsuló tempóban.
Észre sem vettük és már mehettünk ebédelni. Ennyire gyorsan még egyik nap sem telt el. Jól éreztük magunkat. Eltemettük a telet, várjuk a tavaszt.
3. osztály tanulói
