Tamasiné Ács Judit tanárnő már ősszel felhívta figyelmünket arra, hogy megint lesz sítábor. Mivel tavaly az alapokat már megtanultuk, így az idén is belevágtunk a nagy kalandba. A jelentkezők többsége már tudott síelni, kevesebben voltak azok, akik csak most ismerkedtek ezzel a sportággal.
Izgatottan indultunk útnak az egyik januári hideg reggelen. Kora délután érkeztünk a festői szépségű Donovalyba. Mivel az idő gyönyörű volt, a kipakolás után azonnal felcsatoltuk a síléceket, és irány a bemelegítés. Elmondhatom, hogy a tavalyi táborozók közül mindenki hamar ráérzett a megfelelő mozdulatokra, így kezdődhetett−folytatódhatott a pályákon a síelés.
A kezdők természetesen először a kisebb pályákon próbálkoztak, majd fokozatosan merészkedtek az egyre nagyobbakra. Nem csak a síelést kellett megtanulniuk, hanem a felvonón való közlekedést is. A gyakorlottabbak már a piros pályán élvezték a száguldást. A gyerekeken kívül egy-két lelkes szülő is próbálkozott a síeléssel. Nekik sem ment könnyebben, igazán vicces látványt nyújtottak kiterülve.
A mozgalmas napokat mozgalmas esték követték. Minden este volt valamilyen program: séta, bowling, pizzázás, zenehallgatás vagy csak egyszerűen bandázás. A legnagyobb izgalmat azonban az éjszakai síelés jelentette! Az élmény, a táj, a hangulat tényleg felejthetetlen. Arra bíztatok mindenkit, hogy jövőre is tartson velünk, nem fogja megbánni!
Köszönjük Judit néninek ezt a páratlan lehetőséget. Mivel Judit néninek sincs nyolc szeme, ezért köszönjük a lelkes, síelő felnőttek segítségét is.
Varga Dominika, Szívós Netti
- b
