2025. január 12-én Kunhegyes városában is megtörtént magasztos megemlékezésünk a II. világháború során a Szovjetunióban német parancsnokság alatt felálló II. Magyar Hadsereg Voronyezs városának térségében a Don folyó kanyarulatában történő emberfeletti helytállásáról.
Külön pozitívum, hogy szeretett városunk új vezetősége olyan reformprogramot hirdetett és valósít meg; hogy a nemzeti és állami ünnepekről, a történelmi emléknapokról 2025-től a napján történjen meg egyéni és kollektív főhajtásunk nemzetünk hőseinek és mártírjainak örök emléke előtt.
Magyar György alpolgármester úr szívhez szóló, a magyar irodalom különleges szókincseivel és szimbolizmusával kiegészített megemlékező beszédében az alkalomnak optimálisan megfelelő elégikus komolysággal méltatta II. világháborús hőseinket.
A trianoni békediktátum nemzetközi igazságtalanságának következménye volt, hogy a két világháború közti magyar vezetés elsődleges célja volt minimum a részleges revízió sikeres megvalósítása, amelyet saját érdekből a hitleri Németország felismert. A hirtelen és a nyugati hatalmak által tévesen engedélyezett német európai dominancia nemzetközi egyezményekkel segítette hazánkat a területek egy részének visszaszerzésében; viszont ezzel párhuzamosan Magyarország lekötelezettjévé is vált a náci Harmadik Birodalomnak.
Ennek a történelmi folyamatnak végső soron tragikus okozata lett a vitéz Jány Gusztáv által vezényelt, de német főparancsnokság által vezérelt, mélyen a szovjet területekre küldött kétszázezer magyar katona emberfeletti hősies helytállása, majd a szovjet túlerő hatására történt veresége a doni fronton. A helyzetet súlyosbította az történelmi források által is alátámasztott tény, hogy Németország a magyar véderővonalat élő pajzsként használta úgy, hogy abszolút nem biztosította a fegyverzeti, ruházati és élelmiszeri utánpótlást honvédjeink és tisztjeink számára. Kijelenthető: nincs olyan magyar család, amelyet minimum rokonsági szinten ne érintene a doni katasztrófa. A végeredmény katasztrófa, a mohácsi csatánk vége is katasztrófa; de ne felejtsük el, magyar hőseink emberfeletti erővel harcoltak a teljesen kilátástalan helyzetekben is. Az se felejtsük el, a katona sosem úgy megy ki bármilyen harctérre; hogy „veszítek, de azért küzdök”; minden esetben a győzelem az egyetlen alternatíva a célmeghatározásban; ezt alpolgármester úr pontosan alátámasztotta egy harmadik heroikus eseménnyel: Szondi György és 146 emberének 25.000 törökkel szembeni halált megvető küzdelmével.
A szellemi elmélyülés után a megemlékezés gyakorlati része következett: a városvezetés, iskolák és civil szervezetek koszorúzással és gyertyagyújtással tisztelegtek hőseink emléke és emlékműve előtt; így a Kunhegyesi Általános Iskola delegációjaként mi is elhelyeztük az emlékezés és hála koszorúját.
Másnap, január 13-án, hétfőn az iskolarádióban intézményi szinten is megvalósult a doni magyar hősöknek járó tiszteletadás, utána diákjainkkal egyperces néma csenddel tartottuk meg emlékezésünket hőseinkre, aki értünk éltek-haltak.
Nem egyszerű a jelen sem, így a jövő sem; de egészséges összetartó nemzeti öntudattal és a generációk összekapcsolásával a szellemi és anyagi tőke fejlesztésével és megtartásával erősíteni tudjuk azt az örök értéket, amelyért térben és időben sokszor és sokan adták a legdrágábbat, az életüket…; ez a legfontosabb üzenete megemlékezésünknek.
Boda Mihály igazgatóhelyettes