Nem telhet el úgy nyári szünet, hogy iskolánk diákjai ne vegyenek részt Erzsébet-táborban. A sikeres pályázatot követően idén júliusban 48-an jutottunk el a zánkai ottalvós táborba.
Egy diák sem szereti, ha a szünet napjai gyorsan telnek, de mi mégis nagyon vártuk már az indulás napját, bár a korai felkelés egy kicsit nehezünkre esett. Mindezért kárpótolt azonban bennünket a jó hangulat a buszon. Az odaút fénypontja a székesfehérvári Bory-vár megtekintése volt. A magánkézen lévő múzeumban sétálva a vár építőjének, Bory Jenőnek az egyik leszármazottja volt a kísérőnk, aki nagyon sok érdekes történetet mesélt el a családdal, a vár történetével kapcsolatosan, és olyan építészeti részletekre is felhívta a figyelmünket, amit talán magunktól észre sem vettünk volna.
Kora délután Zánkára érkezve aztán hamar túlestünk a kötelező adminisztrációs feladatokon, majd megkaptuk a karszalagot és a bordó színű pólóinkat, és ezzel hivatalosan is beléptünk a zánkai táborozók közösségébe.
Szinte minden nap fürödtünk a Balatonban, hiszen az időjárás és a víz hőmérséklete egész héten szuper volt.Amikor pedig nem a „magyar tengerben” áztattuk habtestünket, akkor sétahajóztunk vagy sárkányhajókba szálltunk, és dobszó kísérete mellett, közösen eveztünk.
Volt részünk reggeli tornában, koncerten és csapatépítő játékokon vettünk részt, éjszakai csillaglesen voltunk, erdei akadálypályán mentünk végig, láttunk kutyabemutatót, sikeresen teljesíttettük a digitális szabadulószoba feladatait, vagy a vakok és gyengénlátók helyzetét kipróbálva sötétszobában oldottunk meg ügyességi feladatokat. A „bevállalósabbak” színjátszó foglalkozáson csillogtathatták meg tehetségüket. Éjszakai akadályversenyen is indultunk 2 csapattal, amelyeken szintén nem vallottunk szégyent. A fiúk beneveztek a tábori strandfoci bajnokságra, ahonnan bronzérmet hoztak el. A tábor egyik legszínvonalasabb programja a Fővárosi Nagycirkusz műsora volt, ahol az artisták ügyességét látva pirosra tapsoltuk a lelkesedéstől a tenyerünket.
Mint minden jó dolognak, a tábornak is túl hamar lett vége. A táborzárás nagyon érzelgősre sikeredett. A fergeteges bulit varázslatos tűzijáték követte. A hazaút is csöndesebb volt, mint az odaút. Volt, aki a táborozás fáradalmait pihente ki alvással a buszon, volt, aki magában gondolkodva vagy éppen barátaival halkan átbeszélve elevenítette fel friss élményeit.
Végül mégiscsak elértük a Kunhegyes-táblát, és onnan kezdve már csak azon járt az eszünk, vajon milyen ételekkel vár minket itthon a család, és jó lesz a szeretteinkkel újra találkozni.
Köszönjük szépen kísérőtanáraink, Tóbiásné Simon Emese, Molnár Szilvia, Biró Lajos és Tatai Tibor pedagógusok türelmét, munkáját! Nagyon várjuk a jövő nyári folytatást!
Asztalos Jázmin, Gál Ágnes
8. b osztályos tanulók